Ködösítés
2017. április 25. írta: Clean Soft

Ködösítés

ill0.png

A HVG 2017/13-as számában – a tizenhármas akár jelképesnek is tekinthető – érdekes írás jelent meg a felhőrendszerek hivatásos, ipari alkalmazásáról, pontosabban annak késlekedéséről. A szerző több valóban nagyon fontos észrevételt vetett papírra, miközben azok igazolására felhozott példáiból látszott, hogy nem a valós gondok megoldása és javítása volt a központban, hanem a területen szereplő piacvezető cégek, gyakorlatilag a meghatározó vállalkozások által kifejtett egyoldalú érvrendszer lett az „aduja”. A felvetettek valódi problémák, de a javasolt lépések egyáltalán nem a hazai vállalkozások felhők felé terelését jelentették…

Korábbi írásainkban már beszéltünk a felhőrendszereknek a céges környezeteben történő alkalmazásának kockázatairól, már akkor is jeleztük, hogy a mai érvek köszönő viszonyban sincsenek a valósággal! A hivatásos jellegű felhőalkalmazásnak ugyanis nem technikai, hanem jogi kockázata van akkor, ha azokat egy másik piaci szereplőhöz delegáljuk! A HVG-s cikkben pedig ismét kizárólag ezek a piaci szereplők érvelhettek – pontosabban a szerző rájuk hivatkozott –, miszerint csak náluk érdemes megjelenni a magyar vállalkozóknak.

A szerző érdekes érvet húzott elő például Amerikával, Trumppal vagy az adatbiztonsággal kapcsolatban, miszerint a piaci szereplők úgy sem tudnak, akarnak nagyobb összeget áldozni az adatok ellopására, az ipari kémkedésre, majd rendre a Microsoftot nevezte meg, azt hozta fel példának. Nem akarjuk a Microsoftot negatív szerepben feltüntetni – a szerző hivatkozásai miatt tekintjük őket példának -, de az elmúlt évtizedekben rengeteg esettel találkoztunk, melyek igazolták, hogy egy-egy nemzetközi multi az anyagi, az üzleti és a technológiai előnyével hogyan tudja befolyásolni a hazai informatikai területet, hogyan szabályozza akár magát az állami oktatást, miként szűkíti a hazai magánszereplők mozgásterét a közös piacon! Ha ezt is figyelembe vesszük, akkor mennyire tekinthető komolynak a szerző azon érve, hogy a cikkében megnevezett Azure-ban biztonságban tárolhatjuk az adatainkat?

Ma talán már kevesen emlékeznek arra az évekkel ezelőtti esetre, amikor a BSA valótlan levelekkel zsarolta meg a hazai kisvállalkozókat. Az a BSA, amely valójában néhány multinacionális cég privát érdekvédő szervezete, nem hatóság, mégis az akkor éppen APEH-nek nevezett adóhatósággal fenyegetőzve követelt ki magyar vállalkozásoktól tízezerszámra titkos információkat. Még az országgyűlés is napirendre vette a kérdést, az APEH hivatalos állásfoglalásban cáfolta, hogy közük lenne a dologhoz.

A BSA olyan „apróságot” követelt a cégektől, hogy az összes létező szoftverükről küldjön tételes listát, a szerződésekről, a szoftverek áráról, az időszakos szupportdíjakról stb. És nem csak az ő érdekkörébe tartozókról, hanem mindenről, azaz a hazai piacon konkurens fejlesztők titkos adataikról is. Miközben A cég és B fejlesztő közötti szerződés ezt alapból jogilag nem is teszi lehetővé. A BSA valójában megszondázta a piacot, a megbízói aktuális információkhoz jutottak és ennem megfelelően alakíthatták a saját ajánlataikat.

Most a HVG szerzője ezt ajánlja? Hogy egy hazai piaci szereplő adja át önként az előbbiekhez hasonló összes titkos adatát egy szintén a piacon működő konkurensének? Vegyék már észre a hazai publikálók, hogy az üzleti életben a bizalom szerződés alapú és két jellemzően egyenrangú fél között köttetik, és nem két üzleti ellenfél között. A hazai vállalkozói halmaz így is jelentős versenyhátrányban van, fokozottan igaz ez a vállalatirányítás, a számvitel és ezek társterületeinek vonatkozásában.

Az ügyviteli terület ugyanis jellemzően titkos piaci információkat takar, egy-egy vállalkozás napi üzletmenete, tervei, szerződései pénzügyi és kapcsolati információi szereplenek benne, ezekhez pedig senkinek semmi köze. Sőt! A szerződések vagy a garantált kártérítések mit szolgálnak? Egy magyar KKV évekig pereskedhet, míg eredmény ér el, gondoljunk a német sportszergyártó kontra magyar feltaláló sokévnyi pereskedésére! Egy magyar vállalkozás számára mit jelent a kötött kártérítés, ha 20-25 éve bevezett cég meg a kukába, a dolgozók az utcára? A kártérítés azt nem pótolja, ha a fejlesztési dokumentumai a konkurenshez kerülnek! Akinek meg ez jó, akár meg is vehette volna a céget és megszüntethette volna... 

Támogassuk az ellenfeleinket?

A HVG írása még további érdekességeket is tartalmazott, úgy kívánta ösztönözni a hazai vállalkozásokat a felhőalapú szolgáltatások alkalmazására, hogy kizárólag piaci szolgáltatókat mutatott be, a példák valójában semmiféle érvet nem képviseltek, azok mindössze pár cég PR ajánlatának tekinthetők… Az említett távközlési cég új szerződéseket szeretne kötni, a vírusvédelmi vállalkozás pedig saját szoftvereket kíván eladni, egyik sem a felhőtechnológiát, mint hasznos valamit propagálja, hanem azt csak felhasználja a saját céljainak elérésére. A mai magyar sajtóban jellemzően csak a hasonló PR anyagok jelennek meg, így ismét a tőkeerős vállalkozások érdeke érvényesül. Mindez természetesen a sajtó, így a HVG-nek is a saját üzleti folyamata, nem is illik vitatni, ők is a bevételből élnek.

ill1.png

A probléma viszont súlyosabb! A felhőalapú munka már valóban a jelen, azok a vállalkozások, akik ezt nem ismerik fel, lemaradnak, hátrányba kerülnek! A torz propaganda viszont egyáltalán nem segíti őket, hanem ellenkezőleg: becsapja a hazai vállalkozásokat. A propagandahalmaz ugyanis egyetlen szóval sem tér ki magára a szakmai részekre, azt érthetően az érintettek nem is akarják „elárulni”, nekik az új ügyfelek számítanak és nem magának a rendszernek a bemutatása.

de a sajtó, a média miért nem foglalkozik magával a felhőrendszerekkel?

Már ott torzul a dolog, hogy míg a felsorolt piacvezetők is a professzionális területet célozzák meg, addig a média leragadt a privát, magánhasználatnál, a mobilos megosztásoknál, az appokra alapozott végpontok sztárolásánál.

Ma egy vállalkozás számára így három út lehetséges:

  • feladja adatfüggetlenségét és elfogadva a szakcikkeknek álcázott hirdetéseket, a piaci ellenfeléhez kapcsolódik
  • elhiszi a kommersz vonal műszakilag hamis propagandáját és egy Google-alapú megosztásnál ragad le
  • nem lép, nem dönt, így pár év alatt kiszorul a piacról.

A negyedik, amit mi is és a valódi szakmai javasol, a saját, védett felhő alkalmazása, akár a meglévő környezet is használható ehhez, a fejlesztési irányok is a bejáratott utakat követketik. De erre, az egyedüli optimálisra egyetlen utalást nem olvashatunk.

Sokadszorra: vegyük a kezünkbe!

Korábban részletesen írtunk a magánfelhőkről, a védett, saját kialakítású megoldásokról. Arról is, hogy a felhő valójában egy reklámszlogen, a módszer már a számítástechnika korai szakaszában is létezett. Csak régen bérelt vonalakon és terminál módban. Később már hálózaton, majd az interneten. És az is részletkérdés volt, hogy maga a folyamat hol futott, a helyi gépen vagy a központin, és hol volt maga az adatbázis.

Minden megoldásnál egy lokális gépről léptünk be a szükséges azonosításokat követően a teljes rendszerbe, és végeztük a jogosultságaink szerinti feladatainkat. Most a felhő pontosan ezt jelenti, ugyanezt kell csinálnunk.

A legfontosabb kérdés, hogy maga a környezet kié legyen? Ki biztosítsa? Egy nyilvános szolgáltató, vagy mi magunk, esetleg egy velünk közvetlen kapcsolatban lévő partnerünk?

Fordítsuk meg a folyamatot! A felhőben egy lokális gépről lépünk egy általunk nem látott, nem kontrollált központi gépre. Dolgozhatunk lokális módban és csak az adataink kerülnek a felhőbe vagy futtathatunk programokat is a felhőszolgáltatónál.

Ez mennyiben más, mint egy klasszikus szerver-kliens architektúra? Semmiben! Csak valószínűleg olcsóbb az eszközök és a szoftverek tekintetében, míg lényegesen korlátozottabb és kockázatosabb a feladataink vonatkozásában. A szolgáltatói felhő adatbiztonságáért nem mi felelünk, a használható funkciók is adottak, nem a szájunk íze szerintiek.

Felvetődik, hogy az előbbi bekezdésben leírtak miért nem jelennek meg egyszer sem a nyilvános médiában? Mert akkor azonnal kiderülne, hogy

a felhő valójában egy vékonyklienses architektúra!

És ha kiderül, akkor romokba hull a felépített stratégia, kiderül, hogy felhőt létrehozni bármely cégnek lehetséges, arra lehet egyedi igények szerint alkalmazásokat fejleszteni? Hogy vállalkozásoknak egy villanással kitárul az új virtuális világ? Kiderül, hogy ma is hasonlót alkalmaznak, sok esetben ezek átalakítása is megoldja a feladatokat, és nem a teljes működésüket kell megváltoztatni, hogy egy piaci szolgáltató fizetős kínálatának meg tudjanak felelni…

Nem győzzük hangoztatni, a felhő nem egy különlegesség, hanem korunk multipaltformos, hálózatos alkalmazástechnológiája, csak így nevezték el a marketingesek. A felhő valóban a hétköznapi emberek fényképeinek, zenéinek a tárolására és megosztására alakult ki, de mint más technológiák esetében is, ez is hatékonyan használható fel a professzionális területeken. De nem azok a szolgáltatások, melyeket magáncélra használunk.

ill2.png

Miért mondanánk le arról, hogy a független fejlesztők által készített és kínált szoftverek közül válogassunk? Hogy a kiszolgálót mi üzemeltessük, azt egy szerverfarmon helyezzük el, vagy akár magát a kiszolgálót is csak béreljük? A lényeg megmarad! Mi döntünk, mi szabjuk a feltételeket. És anyagilag is ugyanott vagyunk, hiszen az Azure-ért is fizetnünk kel… 

Lássuk be, a felhő a miénk! Nem azért találták ki, hogy a fotóinkhoz hasonlóan a számláink, szerződéseink, üzleti titkaink is egy nagy ismeretlen zsákba kerüljenek. A felhő egy szakma! Ha szükségünk van rá, forduljunk szakemberekhez. Több eredményt érünk el, mintha anyagilag érintett médiaforrásokra támaszkodunk.

A bejegyzés trackback címe:

https://cleansoft.blog.hu/api/trackback/id/tr8012453311

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.