A modernkori számítástechnika több évtizedes történelmének van egy rendre előbukkanó problémája. Az ismétlődés. Ha a szakterületnek nem csak egy aktuális időszeletét vizsgáljuk, az tapasztalhatjuk, hogy számtalan eszköz, módszer vagy elv időről időre előkerül és egy új elnevezéssel belekezd újabb korszakába. A háttér minden esetben a pénz, az aktuális problémára adott „friss” válasz kereskedelmi jellegű elterjesztése. És ha mégsem válna be vagy egy „még újabb” indítható világhódító útjára, akkor az addigi megváltó ismét a mélybe süllyed, türelmesen várva, hogy adott időben ismét a felszínre kerülhessen. Gondoljunk csak a mai trendi okoseszközökre, a mindent-egyben megoldásokra, az elfeledett és ismét előbukkanó elvekre, módszerekre. Valamikor mindet láttuk már, persze az adott időszak technológiai korlátai közé szorítva.

Az egyik ilyen a mai nevén vékonykliensnek nevezett problémakör. Átvizsgálva a közelmúlt szakirodalmát, abból kiderül, hogy már a definíciók is tévesek, valójában ma nem is foglalkozik a szakma az alapokkal, kizárólag a mai üzleti környezetbe illesztik a különböző előadásokat, egyetemek tanulmányait, szakmai prezentációkat.

Hogy a blogunk különböző témaköreinek megfelelő alapokat biztosítsunk, pár szóban célszerű újra értelmezni a vékonyklienses rendszereket, hiszen ha csak a pillanatnyi definíciókra ügyelünk, akkor a későbbi technológiai változásokat nem tudjuk lekövetni, csak komoly anyagi és szellemi befektetéssel kormányozhatjuk cégünket, termékünket a megfelelő irányba.

A nulla pont

Valójában a klasszikus számítástechnika már induláskor vékonykliensesnek volt nevezhető, pedig akkor szó sem volt operációs rendszerekről, programozási elvekről, hálózati paraméterekről. A korszerű számítástechnika a terminálos felhasználás elterjedésétől számítható, amikor már nem csak pár kiválasztott szakember ügyködött fehér köpenyeiben egy zárt teremben, nem odavitték a feldolgozandót, majd az eredményekkel sem kisasszonyok sétáltak vissza a pénzügyre, az utókalkulációra vagy a műszaki osztályokra.

Hatalmas lépés volt, amikor a felhasználók saját terminálokat kaptak. Azon pedig kizárólag bevittek adatokat és az végeredmény, a szükséges információk is az ő monitorjukon, nyomtatójukon jelent meg. A klasszikus vékonykliens megoldás az, amikor a központ dolgozik, a felhasználók pedig terminálokon keresztül kommunikálnak a központtal.

Minden más rizsa, halandzsa!

Lehet a kliensek erőforrásait definiálni, az operációs rendszereket meghatározni, a hálózati paramétereket előírni, de ez mind rizsa! Hiszen bármelyiket bármikor megcáfolhatjuk, megváltoztathatjuk, mert a vékonyklienses megoldás lényegét nem ezek jelentik! 

A vékonykliens egy filozófiai megközelítés. Arra ad választ, hogy hol történik a fő munkavégzés és közben mi hol tevékenykedünk. A terminálos korszakban zárt rendszerben dolgoztunk, a kapcsolat egy adott rendszerhez illeszkedő szabályrendszer szerint zajlott. Vajon most nem lehet zárt rendszerben vékonyklienses megoldást használni? Dehogynem! Később a terminálok már kiépített vonalakon, távoli használatra is alkalmasak lettek. Vajon most nem lehet az internet helyett más módszerrel vékonyklienses rendszert kialakítani? Dehogynem!

Vastagodás

Az hogy a régi klasszikus módszer kihalt, az a „PC-korszak” (és persze más, akkor még soktucatnyi más „személyi” termék) megjelenéséhez köthető, azaz a számítástechnika robbanása ásta meg a korábbi rendszerek sírját.

Ez valójában üzlet volt, hatalmas üzlet, hogy előbb egy szélesebb rétegnek, majd később bárkinek az asztalára kerülhettek a számítógépek. Milyen nevetséges, hogy a számítástechnika robbanása valójában évekre, évtizedekre vetette vissza a hálózatos rendszereket. Gyakorlatilag sok millió autonóm desktop számítógép jelentette a korszerű világot, majd abból kiindulva értünk el ismét a ma már alap hálózatos világba… Ne hallgassuk el, hogy a nagyobb gyártók, akiknek volt nagygépes alapjuk is, korábban is próbálkoztak a vékonyklienses rendszerek létrehozásával, gondoljunk csak a DEC NetPC-jére, de nem sok sikerrel! Azt sem titkolhatjuk, hogy az iparvállalatok, a multinacionális cégek, bankok, pénzintézetek végig kitartottak a nagygépes rendszereik mellett és a PC-s vonalat, mint valami szegényházi rokont, csak az előszobákba engedték be.

Fogyókúra internet módra

Az írásunk elején már jelzett hibás és torz definíciók mélyen hallgatnak arról, hogy a mai vékonyklienses rendszerek valójában több, időközben megjelenő és elterjedő technológia miatt indulhattak ismét hódításukra:

• A szélessávú internet általánossá válása. Ennek köszönhetően nincs szükség drága bérelt vonalas kapcsolatokra, azok kiépítésére.
• Az eszközök, alkatrészek teljesítményének hihetetlen növekedése, miközben a költségek folyamatosan csökkentek.
• Az intelligens mobileszközök általánossá válása

A fenti három pontban összefoglalt feltételek lehetővé tették, hogy a jellemzően üzleti célú felhasználási mód kitörjön a „zárt” környezetéből és a korábban „buta” terminálok megokosodva akár a menedzserek zsebébe költözzenek át. A mai vékonyklienses rendszerek ráadásul a csoportmunka és a távmunka területén is forradalmi változásokat eredményeznek, ez tovább erősíti, gyorsítja a folyamatokat.

Ha pontosan szeretnénk definiálni, hogy mit is takar ma a vékonyklienses megoldás, akkor a következőket célszerű megfogalmazni:

A vékonyklienses rendszerek olyan platform és eszközfüggetlen megoldások, melyek fizikailag bárhonnan lehetővé teszik az interaktív munkavégzést.

 Fogadjuk el, hogy az interaktivitás is feltétel, hiszen egy Adobe vagy Google Form-os adatgyűjtés is teljesíti az első három feltételt, például egy multinacionális cég adatszolgáltatása is történhet ilyen megoldásokkal, de ezek csak egyirányú adattovábbítást jelentenek, az adatszolgáltatók a központi rendszerbe nem látnak bele, abban feladatokat nem végezhetnek!

Szintén csak elvi paraméter a többfelhasználós lehetőség, hiszen önmagunknak is létrehozhatunk pont-pont jellegű vékonyklienses megoldást és az eszközök, szoftverek tekintetében sem szabad törvényeket lefektetnünk, hiszen azok időről időre változnak, fejlődnek, újak jönnek létre, meglévők tűnnek el. A feladatvégzésre ezeknek nem szabad hatással lenniük.

Buta terminál?

Még két apróságra kell kitérnünk. Az egyik megint egy tévedés, miszerint a kliensoldali gépeknek nem kell nagy teljesítmény, hiszen azokon valódi terhelés nem keletkezik.

Na, ez így nem igaz! A mai vékonyklienses megoldások felhasználó oldali eszközei minden esetben valamilyen grafikus felületen keresztül „látják” a központi erőforrást. Tehát ott a feltétel: grafikus felület. Az operációs rendszerek evolúciós fejlődése pedig már önmagában erőforrásnövelést igényel, ne reménykedjünk abban, hogy egy egyébként remekül használható XP-s környezet, 1-2 Gbájt memóriával elegendő a mai megoldások számára. Dehogy! Ellenkezőleg, a mai operációs rendszerekhez készített komponensekre van szükség, melyek önmagukban nem az üzleti felhasználás teljesítményigényének kiszolgálásra készültek, hanem a szórakozás, a játék és a multimédia a cél! Egy mai vékonyklienses „munkaállomás” már önmagában egy erőgép, hiszen nincs is más alkatrészforrás a kereskedelemben…

Aztán arra sem legyinthetünk, hogy a jellemzően valamilyen böngészőben leképezett felhasználói felület „alatt”, a lokális gépen is biztosítani kell a szükséges „motorokat”, hiszen a felhasználói képernyők valójában intelligens, interaktív formoknak tekinthetők, az adattovábbítás előtt a háttérben előfeldolgozás, adatellenőrzés zajlik. És a platformfüggetlenség miatt olyan szoftverkörnyezetben – például Java -, mely lassú, erőforrásigényes, interpreter-jellegű…

Itt következik a jelzett másik apróság – erről később részletesen is beszélünk -, hogy az üzleti jellegű vékonyklienses megoldásoknál - és jellemzően ilyenekről beszélhetünk -, a felhasználói képernyők nem csak egy-két adatmezőből és pár gombból állnak, hanem a célfeladatnak megfelelően rengeteg különböző funkciójú mezőből, gridből, multimédiás tartalmakból, vezérlőeszközökből épülnek fel, és a hátérben számtalan validálási lépést kell azonnal, valós időben elvégezni.

Látható, hogy egy lokális eszköznek valójában nagyobb teljesítményűnek kell lennie, mint évtizedekkel ezelőtt egy windowsos vastagklienses „munkaállomásnak”. Mert az üzleti célú alkalmazásoknál ugyanazt a munkavégzési sebességet kell biztosítania, mint évekkel ezelőtt egy lokális gépnek. Valójában a mai vékonyklienses rendszerek ezen elvek szerint kapcsolódnak a felhőrendszerekhez, a korszerű csoportmunkához vagy a mobilterülethez…